Nemcsak az elevenszülő fogaspontyok, de talán valamennyi trópusi eredetű díszhal közül a legnagyobb népszerűségnek örvendő, legelterjedtebb halacska. Ám nem csupán az akvaristák körében, de hazájában, Brazília északi vidékein, Venezuelában, Barbados és Trinidad szigetén az őslakosság is jól ismeri, s a moszkitólárvák ritkításáért nagyra becsüli, szeretettel „milliónyi halacskának" nevezi a szivárványos guppit. Az amerikai akvaristák pedig még ma is misszionárius halként emlegetik, mivel változatos szépségével, kedvességével, könnyű tarthatóságával és egyszerű szaporíthatóságával egyre újabb meg újabb hívek százezreit avatja akvaristává. Noha a geológus és növénygyűjtő Robert John Lechmere Guppy szerzetes és más expedícióvezetők a múlt század derekán több konzervált példányát küldték el a British Múzeumba, az első eleven állatok csak 1908-ban jutottak Európába. A szúnyoglárvák pusztítása végett a Föld számos szubtrópusi és trópusi belvizébe betelepítették. A mérsékelt égövi országokban pedig a hőforrások táplálta patakokba, tavakba, valamint dísztavacskáikba kihelyezve meghonosították.
A guppi diadalútja azonban csak a második világháború után kezdődött. Amikor 1946-ban Angliában, majd 1954-ben a Deutsche Guppy Gesellschaft hannoveri nemzetközi guppikiállításán számos díszhaltenyésztőt megigéztek és vetélkedésre ösztönöztek a New York-i „guppikirály", Paul Hähnel fátyolosfarkú óriásguppijai. Azóta más európai országokban is guppitenyésztő egyesületek egész sora jött létre, melyek évről évre kiállításaikon a farokúszóformák nemzetközileg érvényben levő 12 szabványkategóriája alapján újabb és újabb színmintázatú, azaz más génkombinációjú nemesített guppitenyésztörzseket minősítenek és díjaznak. Az új mutációk és törzskeresztezések nemzedékeken át folyó szigorú szelekciójával, vagyis nagy türelemmel és tenyésztői rátermettséggel tiszta vonalúvá (jól örökítővé) kitenyésztett guppiújdonságok létrehozása napjainkban sem ért véget. A szaküzletekben egyre-másra megjelenő — a legújabb törzseknél már a nőstény színes farokúszójával is feltűnést keltő — guppicsodák mind több akvarista vonzalmát vívják ki e guppik iránt. A legújabban érvényes európai guppiminősítési szabványt 1981-ben fogadták el. A guppiegyesületek közti első összeurópai vetélkedőt a 25. Bécsi Guppi Kiállítás alkalmával, 1986-ban tartották meg.
A hímtől körüludvarolt nőstény ivarérettségét 3-4 hónapos korában eléri. Ettől kezdve szinte folyamatosan megtermékenyített állapotban van, s — hacsak meg nem akadályozzuk az újabb megtermékenyülésekben — 4-5 hetenként 10-30 utódnak ad életet. Egyszerű (tervszerűtlen) párosítású tenyésztése tehát nem okoz nehézséget. Ha viszont bizonyos szép külső bélyegekre kitenyésztett törzs leszármazottaival van dolgunk, akkor az ilyen tervszerűtlen pároztatásokkal a gyönyörű úszóforma vagy az elbűvölő színezet 4-5 nemzedék alatt a felismerhetetlenségig eltűnhet. De a törzs sajátosságait fenntartó progresszív szelekció és párkiválasztás nélkül utódállományuk már 2-3 generáció alatt is leromolhat (az új törzs kitenyésztőjének fáradságos munkája e tenyészvonalnál kárbaveszett). Ezt elkerülendő, a tenyészváltozatok esetében a még szűz nőstényeket 2-3 hetes korukban válasszuk külön hím testvéreiktől, majd a 3-4 hónapos korig más nevelőmedencében gondozzuk őket tovább. Pároztatáskor az adott törzs bélyegeit a legintenzívebben magán viselő, legéleterősebbnek látszó hímmel (esetleg 2-3 ilyennel) hozzuk össze a legfejlettebb, legszebb nőstényt. Az ilyen eseti párosítások a feltételei annak, hogy egy-egy értékes guppitörzset a leromlástól megóvjunk. Amikor tehát nemesített guppitörzsből származó utódokat szerzünk be, a kiválasztott nőstényekhez csak bizonyosan ugyanazon törzsbeli hímet vásároljunk.
Ha több tiszta vonalbeli törzset is kívánunk egyszerre tenyészteni, akkor azokat egymástól szigorúan elkülönítve kell tartanunk! A 2-3 hetes korukban különválasztott szüzeket, illetve hímeket a lehető legjobb feltételek között neveljük ivarérett állatokká. A továbbtenyésztésre alkalmatlan példányokat vonjuk ki a tenyésztésből. A pároztatásnál tehát szigorú válogatással beltenyésztést hajtunk végre, a legmegfelelőbb testvérek egymás közti, majd az apa és lánya vagy az anya és fia pároztatásával. Ha azután újabb tenyésztörzs-kitenyésztést tűzünk ki célul, akkor vegyük figyelembe a guppi különböző tulajdonságait hordozó gének már közölt táblázatait, továbbá a tenyésztési fejezetben ugyancsak ismertetett idevágó tenyésztői eljárásokat.
Sajnos sok akváriumi törzsük túlontúl beltenyésztett, leromlott genetikájú, és gyakran csak rövid ideig élnek...
A Gambusia affinissel történt keresztezésével létrehoztak egy akváriumi változatot, amit szivárványos fogaspontynak neveztek. Látszik a hímek méretén, hogy Gambusia affinis van benne, a nőstényeken nem igazán. 4 színváltozatot tenyésztettek ki belőlük, ellenálló kis nanohalak.
|
b>syn: Limia arnoldi, Poecilia nigrofasciata.
Eng: Blackbarred limia, Humpbacked limia, Humpedbacked Limia.
Egyéb köznevei: Gul limia, Kyttyräkala, Seepralimia, Schwarzbandkärpfling, Schwarzbinden-Kärpfling, Molinezja pregowana a. limka garbatka, Svartbandslimia.
|
